A következő címkéjű bejegyzések mutatása: didaktika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: didaktika. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 28., szombat

Hogyan nem érvényesül a kulturális szolidaritás elve és Benjamin Bloom didaktikai felfogása az oktatásinformatikai tárgyak oktatásában?

Mint aktív tanárok vagy leendő andragógusok, gondolom, a többi csoporttárs sem csak mint tanuló vett részt saját médialabor óráin, hanem az alkalmazott didaktika megfigyelőjeként is.
Ezért érdekelheti őket az oktatásinformatikai gyakorlati órák didaktikája, elsősorban a médialaboré, amellyel kapcsolatban én súlyos hiányosságokat véltem fölfedezni.
Egyszerűen, nem érvényesült a kulturális szolidaritás tanár és diák közt, se a tanítás, se az osztályzásra kerülő feladat kijelölése tekintetében.

Ami a tanítás folyamatát illeti, a médialabor órákon:
– Nem jutott minden tanulónak elég gyors számítógép,
– Azoknak a tanulóknak, akik kénytelenek voltak a második szobában hallgatni az előadást, nem biztos, hogy sikerült mindent megérteni, lemaradhattak.
– Emellett, a tanári segítség lehetősége is korlátozott volt, hiszen ha akarna se segíthetne a tanár 38 hallgatónak a rövidre szabott konzultációk alkalmával.

Eredmény: A feladatmegoldást nem sikerült begyakorolni, majd ezután olyan feladatot kaptunk megoldásra, amiről némelyikünknek csak elméleti tudásunk lehetett (esetleg valaki másnak a számítógépén láttuk a feladatmegoldást), de gyakorlati tudásunk nem, hiszen mi még nem oldottuk meg.

A leosztályozandó feladat meghatározása és annak osztályzása:
– Egyáltalán nem biztos, hogy minden tanuló megérthette a tanár által elmondottakból, hogy melyek a követelmények. Ugyanis kb. annyit lehetett érteni, hogy az órán tanultak alkalmazásával hozzunk létre egy blogbejegyzést, s tegyük azt érdekessé képek és hangfájlok, videofájlok csatolásával. Azzal kapcsolatban, hogy mi számít hibának, hiányosságnak a téma kidolgozása, vagy a médiafájlok csatolása, beillesztése terén, tehát a leosztályozásra kerülő feladat értékelésekor, a tanulók nem kaptak elegendő információt.

Az utólagos konzultáció elmaradása:

A médialabor beadandó feladata kapcsán kaptunk egy olyan ígéretet, hogy azok, akiknek súlyos hiányosságaik voltak a beadandó feladat teljesítése során, értesítést kapnak az oktatótól, hogy melyek azok a hiányosságok. Azért, hogy javítsák ki azokat, mielőtt osztályzásra kerülnek. Ez lett volna az a formatív értékelés, amit Benjamin Bloom is ajánl (s a távoktatásban is ennek kellene dominálnia).

Ilyen értesítések nem történtek. A tanulók csak a jegybeírás alkalmával szembesülhettek azzal, hogy mit nem fogad el a tanár.

Összegzés

Mintha nem gondolták volna át a tantárgy megtervezésekor, hogy mire vállalkoztak.
Benjamin Bloom didaktikai elmélete egyértelműen arról szól, hogy akár a tanulók többségénél elérhető a 80% fölötti tananyag-elsajátítás, ha elég időt és tanári segítséget kapnak, és maguk is szorgalmasak.
Ha a tanulókat jellemezte a kommunikációra való nyitottság: elmentek az órákra, odafigyeltek, és megpróbálták megoldani a kiszabott feladatokat, akkor vajon milyen logikával lennének ők hibáztathatók? Pusztán azon az alapon, hogy a tanár többet várt tőlük előzetes tudásként? Vagy azt, hogy a második szobában első hallásra mindent megértsenek és megjegyezzenek? Ha nem kapnak elég segítséget a tanulók, amely ez esetben a technikai eszközökkel is ki kellene, hogy egészüljön, akkor a tanári oldal hibáztatható azért, hogy nem teljesülnek a tanulási célok, s ezt tükröző gyenge érdemjegyek születnek.